Mérete: 45×135 cm Anyaga: tölgyfa
A Boldogasszony alakja évszázadok óta meghatározó része a magyar keresztény hagyománynak. A Szűz Máriát ábrázoló szobrok nemcsak vallási tisztelet tárgyai, hanem a magyarság történelmi emlékezetének és népművészetének fontos jelképei is. Ez a faragott tölgyfaszobor a keresztény hitet és a magyar népi szimbolikát különleges egységben jeleníti meg, miközben egy sajátos, új gondolatot is megfogalmaz: Boldogasszony az élet magjának őrzőjeként áll előttünk.
Fején a kereszttel díszített korona Mária mennyei királynői méltóságát jelképezi, ugyanakkor a magyar hagyományban a Magyarok Nagyasszonyára is utal. A korona nem a földi hatalom jelképe, hanem annak a lelki küldetésnek a kifejezője, amely szerint Mária közbenjárója és oltalmazója a magyar nemzetnek.
Boldogasszony az imára kulcsolt kezei között magot őriz. Ez az apró motívum az egész alkotás központi gondolata. A mag az élet kezdetét, a teremtés csíráját, a hitet és a jövő reményét jelképezi. A keresztény értelmezésben Krisztus tanítására utal, amely szerint a földbe hulló búzaszem sokszoros termést hoz. A magyar paraszti kultúrában a mag a következő esztendő kenyerének, a család fennmaradásának és az élet folytonosságának záloga volt. Mária nem csupán imádkozik, hanem óvón kezében tartja és Istennek ajánlja az élet magját. Kezei egyszerre válnak imává és bölcsővé.
A Boldogasszony holdsarlón áll, amely a Jelenések könyvének látomását idézi: „Asszony, aki a napba volt öltözve, lába alatt a hold…” A holdsarló a tisztaság, a mennyei oltalom és a sötétség felett aratott győzelem jelképe. A belefaragott csillagok tovább erősítik az égi világ jelenlétét, miközben a földi ember tekintetét is a magasba emelik.
A szobor Kőröshegyen került felállításra, szép ünnepség során, melyet a Boldogasszony Köre szervezett.
Az avató ünnepségről készült videó: