2025. december 24-én jelent meg nyomtatásban az a cikk, ami korábban már a HEOL-o, a Hírlap internetes változatán hírt adott a betlehemekről.
SIKE SÁNDOR: A Vatikánban járnak csodájára az egri iparművész alkotásának
Rómában a Szent Péter tér minden évben a világ országainak Ünnepi találkozóhelyévé válik.
Az egri fafaragó, Kiss István olyan a nemzetközi betlehemi kultúrában, aki nem egyszerűen jelen volt már a Vatikánban, hanem negyedik alkalommal kapott meghívást a világ egyik legkülönlegesebb adventi kiállítására. A különleges tárlat helyszíne a Vatikán, pontosabban a Szent Péter tér.
Kiss István fafaragó népi iparművész neve sokak számára jól ismert Heves vármegyében: a mindig fával beszélgető mester egész életműve egyfajta csendes párbeszéd az anyaggal és a hittel. S most, 2025-ben Róma ismételten helyet adott egy újabb alkotásának, amely a magyar népi kézművesség sajátosságait úgy emeli művészi szintre, hogy közben a karácsony üzenetét mindennél kézzelfoghatóbban jeleníti meg.
Elárulta: 2011-ben kezdődött, amikor még fedett térben – kiállíthatta egy alkotását a Vatikánban. A magyar kézművesség szívéből született, tiszta fa betlehem óriási elismerést aratott, és akkor még kevesen gondolták, hogy a történetnek lesz folytatása. De lett. Szinte menetrend szerint, időről időre hívták vissza a kiállítás szervezői a mester újabb munkáját, és mára elmondható: négy
különböző betleheme állt már a Szent Péter téren. A kiállítói helyek sorában ott lehetne egy sor nagyváros, múzeum, galéria, de a Vatikán, a katolikus világ központja egészen más súllyal szerepel a művész életrajzában. Itt ugyanis nem pusztán egy szobor vagy dombormű áll a többi mellett, hanem kultúrák találkozása, s benne a magyar lélek lenyomata.
Az idei mű finom és mégis határozott üzenetet hordoz. A mester ezúttal egy hegedűbe faragta bele a szent család történetét. Elmondása szerint egy barátjától kapta magát a törött hegedűt, amiről kiderült, nem javítható már. S az enyészetre se szerette volna bízni a becses emléket, ezért döntött úgy,
hogy ebbe faragja meg a „mini” betlehemet. Hárs- és égerfából készült, középen egy szalma kévén ül Szűz Mária, karjában a kis Jézussal. Felette a hegedűn térdelő angyal tartja a Glória feliratú szalagot. A választás abból a szempontból is szerencsés, hogy a hegedű a magyar népzene ikonikus hangszere, a hang pedig, amelyből a betlehemi történet „megszólal”, minden népnél ugyanoda fut, az emberi szívhez.
A faragás központjában a Mária ölében megpihenő gyermek, fölötte egy angyal, aki „Glóriát” hirdet. Oldalt a háromkirályok közelednek, a csillag vezetésével, az egyik angyal pedig már a fogólapon térdel, hogy hírül vigye: a Megváltó megszületett. Aki látja, úgy érezheti, mintha a hangszer maga is lélegezne. Mintha a fa nem is tárgy lenne, hanem szereplő, amely finoman ring a jelenet körül. Ez Kiss István sajátossága: úgy képes életre kelteni a fát, hogy az derűs és méltóságteljes maradjon, semmi túlzás, semmi harsányság – csak a csend és a történet.
S talán épp ez teszi különösen méltóvá a római kiállításon való jelenlétet. Kiss István soha nem tagadta, hogy számára a fa nem egyszerű alapanyag. A weboldalán is úgy fogalmaz: a fa illata, érintése, rejtett rajzolata mind-mind jelzés arra, merre induljon el a kés. Szerinte „a názáreti ács a mi kezünkkel épit újra”, e hitbéli töltet átitat minden alkotást.
Nem véletlen, hogy 2016-ban népi iparművész címet kapott, s azóta számos rangos díj igazolja mesterségének értékét. De a legnagyobb visszaigazolás talán az, hogy a világ egyik leglátogatottabb adventi helyszíne ismét a magyar alkotót választotta.
A kiállításon idén hat magyar mű látható, köztük: Dávid Ilona amatőr művész, vörösréz tűzzománc alkotásával, Gergely Andrea – kerámia Madonna, Molnárné Sánta Margit csuhé és sásbetlehem alkotással; Lócziné Gödény Judit pedig mézeskalács betlehemmel.
A magyar sor kétségkívül az egri mester nevénél kap hangsúlyt. Nem csupán a technikai kidolgozottság vagy az anyaghasználat miatt, hanem amiatt a következetes alkotói jelenlét miatt, amely harminc év alatt a legmagasabb presztízsű kiállítóhelyekig vezette.
Negyedszer a Szent Péter téren, ez bizony nem minden-napi magyar teljesítmény. Aki ismeri Kiss Istvánt, az tudja, hogy nem a külföldi szereplés érdekli. Sokkal inkább az, hogy a magyar fa, a magyar kéz, magyar hit látható legyen ott is, ahol a világ népei találkoznak. S hogy mindez negyedszer történik meg vele, arra már nincs egyszerű szó. Ez már nem egy újabb kiállítás”. Ez egy életmű visszhangja, amelyet a Vatikán falai ismernek fel.
Minden egyes betlehemével azt mondja: a magyar népművészet él, alkot, lélegzik – és méltó helye van az advent fényében, a világegyház kapujában is.