A Bogácsi Újság 2024 Nyári számában jelent meg a cikk :
A Cserépi úti pincesort idéntől már öt, a szőlőműveléshez és a borkultúrához kapcsolható fából faragott szobor teszi még hangulatosabbá és egyedibbé.
A következő sorokban szeretném bemutatni a Kedves Olvasóknak Kiss Istvánt, e szoborcsoport alkotóját.
Kiss István fafaragó, népi iparművész Egerben él. Már fiatalon sokat rajzolt, agyagból formázott, öntött ólomszobrot, plasztikát, de amíg találkozott a fával, mint alapanyaggal, nagy utat járt be.
Mint mondja, a véletlen hozta útjába a fafaragást. Először csak tetszett neki ez a fajta alkotás, majd kipróbálta. Az első munkája hallatlan örömmel töltött el, de megtapasztalta azt is, hogy a faragásnál minden más.
Míg az agyagot és a viaszt mintázáskor visszatehette a kész munkához, a fát, ha egyszer levágta, már nem pótolhatta, csupán áttervezhette, esetleg újrafaraghatta a figurát. Ezért a fafaragás nagyobb figyelmet, fegyelmet igényelt, minden egyes vágásnak megtervezettnek, meggondoltnak kellett lennie. Egy szobrot, vagy domborművet kifaragni nehéz „fizikai munkának” bizonyult. Először kölcsönkért vésővel és késsel készítette szobrait, később szerszámokat gyűjtött, tudatosan készült az újabb és újabb alkotásra. Autodidaktaként, saját tapasztalataira támaszkodva, majd alkotótáborokban tapasztalt mesterektől tanulta a fafaragás technikáját.
A közös alkotás, az együttlétek nagyon sokat adtak neki mind a szakmai előrehaladása és mind az emberi kapcsolatok építése terén. Évek során megtapasztalta, hogy szinte mindenféle fa alkalmas a faragásra, de mindig az adott mű dönti el, hogy melyik fafajtát kell használni. Kültérre tölgyfát javasol, mert a csersav tartalma tartóssá teszi. Beltérbe általában hársat használ, de a gyümölcsfák is igen szépek. Használati eszközöknek bükk, gyertyán és akác alkalmas. Nagyon fontos az állagmegóvás, ezért a kültéri szobrok, alkotások fakonzerváló, gombaölő, UV-álló, vékony lazúrral kerülnek bevonásra,a beltéri művek pedig lakk-, olaj-,viaszbevonatot kapnak. Állandó klímájú helységekben, mint a templomokban, több száz évig is megmaradnak a faszobrok.
Kiss István szívesen formázza meg a vallás alakjait, jeleneteit és a magyar történelem eseményeit, különböző korszakok neves személyiségeit, de kedves témája a népélet, a paraszti világ is.
Művei megyénk több falvaiban, városaiban megtalálhatók, emellett szerte a nagyvilágban, így, Amerikában, Németországban, Norvégiában, Dániában, Szlovákiában, Ausztráliában, Indiában. Rómában három alkalommal volt betleheme kiállítva.
Néhány évvel ezelőtt Kocsis István bogácsi önkormányzati képviselő kezdeményezésére került sor az első bogácsi szobor elkészítésére.
Ma már Bogács öt Kiss István szoborral büszkélkedhet!
A településünkön is bemutatott látványfaragást szemlélők láthatták, hogyan bontakozik ki a farönkből 6-7 óra alatt a figura. A szobrász térdig állt a forgácsban a nap végére, de az igazi munka otthon a műhelyben kezdődött, amikor is minden apró részlet a helyére került, a kifejezés az arcra, a ruhadíszek, a gombok és a csizma ránca. Minden szobor elkészítése az adott témától függően különböző időtartamot igényel. Az alkotó nem számolja az egy-egy szobor elkészítésére fordított időt, az a fontos, hogy a kész mű elsősorban a saját elvárásának, és a megrendelőnek is megfeleljen és tetsszen.
Nem véletlen, hogy Bogácson a Cserépi úti pincesoron kerültek elhelyezésre a szoborcsoport tagjai; a kapás és a szüretelő menyecske a szőlő termelését, a csősz a termés megőrzését és a borosgazda a bor kínálását hivatott megörökíteni. A kisbíró pedig a község szószólójaként a rendezvények jó hírét adja tudtára minden odalátogatónak.
Az alakok faragását a bogácsi népviselet hosszas tanulmányozása előzte meg, fotók és eredeti ruha kiegészítők álltak a szobrász rendelkezésére. A faraghatóság mértékéhez híven igyekezett ezeket hűen megjeleníteni, de épp ezen ok miatt maradtak le a bogácsi menyecske lapátos kontyáról a fityegők.
Az alkotó sok műve közül nehéz megneveznie a legkedveltebbeket, hiszen az adott pillanatban mindig az a legfontosabb, amelyen éppen dolgozik. Így van ezzel Kiss István is, aki számára azonban örök kedvenc marad az első dombormű, a díszsisakos férfi – amelyet még kölcsön szerszámokkal faragott -, ez a mű most is lakásukat díszíti. Sokáig volt legkedveltebb alkotása az immár 20 éve készített siroki templomajtó. Aztán a járomkeretbe foglalt betlehem, később a teknőbe épített betlehem, az Indiába került Életfa, melyet Rabindranath Tagore emlékére állítottak, de a bükkzsérci vezérek, a kisgyőri királyok, a bogácsi szőlőművelők, az aldebrői tábor munkái mind-mind nagyon kedvesek.
Kiss Istvánnak a jövőt illetően sok terve van. Amikor nem farag, akkor készülnek az új rajzok a következő munkákhoz. Jelenleg Babba Mária, a Napba öltözött asszony szobrán dolgozik, aki kitárt karokkal fordul a felkelő nap felé, de készülőben van egy új, különleges betlehem is.
„A fa tudja mit rejt. Az értő szemnek megmutatja magát, s többé nem hagy szabadulni. Ki kell bontani, erőt, időt nem kímélve. A hát fáj, zsibbad a kéz, de ha vége, a fa már nem fa többé, Krisztus mutatja szent sebét Tamásnak. A kéz és lélek akkor egyaránt pihen. Mert íme a bizonyíték, hitetleneknek, s magamnak. De már újabb fa erezete rajzolja rejtett titkait, s pihenni nem enged…” –
olvashatjuk Kiss István gondolatait a szobrász honlapján, aki addig szeretne alkotni, amíg Isten álmokat ad, és erőt azokat megvalósítani, mert – mint mondja – szépet alkotni, az embereknek örömet szerezni ez a fafaragó, a művész dolga, és ez nem is kevés…
További alkotásaihoz sok inspirációt, nagyon jó erőt, egészséget kívánunk!
Kiss István fafaragó szoborcsoportja témájának és alapanyagának köszönhetően tökéletesen beleillik a Cserépi úti pincesor természeti környezetébe. Igaz, a fa élettartama korlátozott, de rajtunk, odalátogatókon is múlik, hogy hány évig tudunk gyönyörködni bennük.
Jankóné Jónás Zsuzsa
