…A véletlen hozta utamba a fafaragást. Próbálkoztam. Tetszett. Az első munkám hallatlan örömmel töltött el, de minden más volt mint eddig. Az agyagot, viaszt a mintázásnál visszatehetem a kész munkához, a fa nem pótolható anyagszerűen. Nagyobb figyelmet, fegyelmet igényel. Először egy kölcsön vésővel és késsel készítettem a faragást. Szerszámokat gyűjtöttem, készültem. 2000 nyarán jött el az ideje annak hogy újra kezembe vettem a vésőt, a faragás megnyugtatott, száguldott az idő, a forgácsok repültek, sorban születtek az alkotások. Hályogkovács módjára tettem a dolgomat, de nem ismertem a fa természetét. Szülőföldemen a fa szekérnek, bölcsőnek vagy koporsónak kellett. Meg szerszámnyélnek. A jól faragott kasza, villa nyélnek ma is nagy becsülete van arra felé.
A forgács illata semmihez nem hasonlítható. Utolsó üdvözletét küldi a hárs virág, mielőtt a lakk, viasz megfojtaná, hogy már a szemet gyönyörködtesse a szép faragás. A tölgy, a bükk repülő forgácsa a biblia üzenetét hordja, a názáreti ács a mi kezünkkel építi újra álmait, lelkünk házát, hogy otthont találjon benne a Gyermek. A házak kőből, betonból épülnek ma már. Tehát be kell vinni abba a fát. Faragásokkal díszíteni az otthonokat régi szokása népünknek. Az én hivatásom talán az, hogy olyan képeket készítsek, melyben örömüket lelik az emberek.
Gyerekfejjel a fűben heverve mindig a felhőket néztem, egy-egy gomolyban sárkányok rohantak, vitézek kardot ragadva küzdöttek, de mindig a szél győzött, elsodorva győztest, legyőzöttet egyaránt. Ma már a kidöntött fatörzseket nézem így. Most ha szép ágat, tőkét látok, tudom hogy a kéreg alatt kócos hajú tündér alszik, vagy szomorú ördög várja hogy vésőm kiszabadítsa onnan. Sudár rönkökben Szent királyunk szorítja kardját, hogy megvédje népét most is. A táblák görcseiben ott szunnyad a kisded anyja keblén, Szent József féltőn öleli magához családját, talán az idők végezetéig.
A fa tudja mit rejt. Az értő szemnek megmutatja magát, s többé nem hagy szabadulni. Ki kell bontani, erőt, időt nem kímélve. A hát fáj, zsibbad a kéz, de ha vége, a fa már nem fa többé, Krisztus mutatja szent sebét Tamásnak. A kéz és lélek akkor egyaránt pihen. Mert íme a bizonyíték, hitetleneknek, s magamnak. De már újabb fa erezete rajzolja rejtett titkait, s pihenni nem enged…
Valóban nem enged…..Sorra készülnek munkáim. Zsűriztetett alkotásaim alapján 2016-ban a Népi Iparművészeti Tanács népi ipaművésznek ismert el. Ez a cím kötelez. Minőségben és szellemiségben is ennek megfelelően alkotni immár kötelesség.