A Heves Megyei Hírlap cikke 2018. 06. 26.
Kiss István 18 éve farag, elvarázsolta e világ, s azóta sem engedi. Szinte minden szabadideje faragással, tervezéssel telik. Pár nap alatt egy rönkből szobrot varázsol, műveiben leginkább az emberi arcokat kedveli.
Az általa faragott arcok közül mindegyik kicsit más, van bennük valami egyedi. Egy azonban közös: Kiss István minden esetben valamilyen érzést szeretne kifejezni.
– Mióta az eszemet tudom, rajzolok. Fiatalon egy időben kacérkodtam a gondolattal, hogy rajztanár lehetnék, de az élet másfelé sodort. Ennek ellenére mégsem hagytam fel vele. Elkezdtem mindenféle anyagból, ólomból, agyagból szobrokat csinálni, vagy például gesztenyéből készítettem fejet – meséli.
István egészen 1998-ig nem foglalkozott különösebben mindezzel. Ám, akkor kapott egy részletesen megfaragott hajómodellt, aminek – mint mondja – nagyon csúnya volt az orrdísze. Az volt a kezdet: késsel kifaragta rá a Neptun orrdíszt, a hátára pedig egy aranyszarvast a lenyugvó nappal.
– Akkor megláttam, hogy ez egy jó dolog, s csinálni szeretném. De rájöttem, szerszámok is kellenek, így két évig azokat gyűjtöttem. Majd 2000 júniusában végre hozzákezdtem a faragáshoz. Az első munkám egy fej volt, ami most a keresztlányomnál van. De előtte ’98-ban próbaképpen megcsináltam egy díszsisakos férfi arcképet, egy Leonardo-rajz alapján. Ettől sosem válnék meg, hiszen ekkor dőlt el, hogy a fával kell foglalkoznom – magyarázza.
A kezdetekről elmondja, először a királytáblákat faragta ki, azaz magyar uralkodókról készített egy sorozatot magának a Turul Sörözőbe. Ennek akkora sikere lett, hogy a Gárdonyi Géza Ciszterci Gimnázium is rendelt belőle egyet. Ezzel kilépett a nyilvánosság elé, megismerték a munkáját. Sorra jöttek a kiállítások, s hirtelen sok-sok munka, alkotás. Időközben pedig belépett a Heves Megyei Népművészeti Egyesületbe is. Meséli, fontos állomás volt, amikor egy kész, járomkeretbe foglalt betlehemével pályázott 2011-ben egy nemzetközi betlehemkiállításra Olaszországba, ahová Magyarországot mint díszvendéget hívták meg.
Dr. Ternyák Csaba egri érsek, Balatoni Tibor, a múlt hét végén felszentelt harangláb tervezője és Kiss István fafaragó, az Aldebrői Történelmi Emlékpark tervezője Fotó: Gál Gábor
– Az én munkámat választották ki, ami Rómába, a Pantheonba került. Ezt követően megkaptam a Népi Iparművész címet 2016-ban, ami az elismerés mellett nagy felelősséggel, kötelezettséggel is jár. Eközben elkezdtek munkákat rendelni tőlem, kültéri, nagy méretű szobrokat, emlékműveket készítettem – teszi hozzá büszkén.
Beszélgetésünk során kiemeli: Homonnán, egy nemzetközi alkotótáborban látott meg egy fiút, aki láncfűrésszel dolgozott. Kipróbálta ő is, s azóta a szobrai jelentős részét ilyen eszközzel készíti. A munka így nemcsak gyorsabb, de kétségtelenül látványosabb is.
Legutóbbi alkotásáról szólva emlékeztet: a Heves Megyei Népművészeti Egyesület, az aldebrői önkormányzat, illetve a Heves Megyei Kereskedelmi és Iparkamara együttműködési megállapodásának értelmében egy faragótábor keretén belül hozták létre az Aldebrői Történelmi Emlékparkot.– Megterveztem, elkészítettem az emlékpark koncepcióját, s a rajzokat. Az első tábort 2016-ban tartottuk, majd idén május végén készültünk el teljesen a munkával. Három év alatt 12 faragó dolgozott rajta. A park 11 történelemmel, hat szőlő- és dohányműveléssel foglalkozó emléktáblából áll, egy pedig emléket állít a készítőinek, s az együttműködésnek. Az idén elkészült hozzá egy vándorlegény szobor, ami a betelepülő németeket jelképezi, az emlékpark bejáratánál pedig egy harangláb áll, ami az országban talán egyedülálló – húzza alá
István tavaly óta a Heves Megyei Népművészeti Egyesület elnöke, így a faragásra kevesebb ideje jut. Ennek ellenére készül a jövő hónapban induló homonnai táborba, ahol öt nap alatt kell elkészítenie egy művet.
A Pantheont is megjárta a fafaragó alkotása
