Kiss István fafaragó, népi iparművész vagyok.
A forgács illata semmihez nem hasonlítható. Utolsó üdvözletét küldi a hárs virág, mielőtt a lakk, viasz megfojtaná, hogy már a szemet gyönyörködtesse a szép faragás. A tölgy, a bükk repülő forgácsa a biblia üzenetét hordja, a názáreti ács a mi kezünkkel építi újra álmait, lelkünk házát, hogy otthont találjon benne a Gyermek….
. Ha szeretne olvasni a pályámról itt megteheti.
Legkedvesebb munkáim:
A világ sok helyén megfordultak munkáim. Amerikába, Ausztráliába, Norvégiába, Németországba, Dániába kerültek faragásaim. Rómában, a Patheonban volt kiállítva a járomkeretbe foglalt betlehemem. Indiában állították ki Tagore emlékére készített Életfámat. Homonnán a skanzenben tiz szobrot hagytam az alkotótáborok alkalmával. De hazánk sok települését is díszítik szobraim, emlékműveim. Mind kedves a szívemnek, de valamiért mégis ezek a legkedvesebbek:
Szakmai bemutatók, avagy látványfaragások
Kicsiknek és nagyonoknak is izgalmas lehet hogyan készül egy faragás, vagy szobor. Különböző rendezvények alkalmával az érdeklődök előtt készítek el egy-egy művet. Kiváncsi nézők előtt alakul ki a rönkből a szobor. Az évek során lehetőségem volt Bükkzsércen, Bogácson, Dálnokon is bemutatni a láncfűrészes faragás fogásait. Az alkotótáborok más közönség előtt zajló események, de fontos bázisai a tudás átadásának és megszerzésének. Minden ilyen alkalom az alkotás folyamatába enged betekintést az érdeklődőknek.
Témáim
Faragásaimat különféle témában készítem. A magyar történelem alakjai és eseményei. a vallás és a szentek, amik a fő vonulatot képezik alkotásaimban. De a népélettel és a szőlőműveléssel kapcsolatos eseményeket is megörökítem. A hétköznapokban nyitott szemmel járok, hogy ihletett merítsek egy történetből, mozdulatból vagy egy helyszínből. Előfordult, hogy egy fa vagy gyökér formája mozgatta meg alkotó fantáziámat. A fa görcseiben alakok, figurák alszanak, csak arra várva hogy szoborrá, domborművé lényegüljenek.
