Mérete: 210×75 cm Anyaga :tölgy Készült: 2019.
A kun nép valamikor a 7. és 10. század közt még a távoli Kína vidékein, az Amúr és a Sárga folyók közt élt. Külső megjelenésük és genetikájuk azonban eltért a kínaiakétól, sőt a tőlük nyugatra hatalmas népességet alkotó türk népekétől is. Erre utal az, hogy népnevük az ótörök koman vagy kuman szavakkal kifejezve „fakót” vagy „halvány sárgát” jelent. Középkori latin nevük a Cumanus pedig feltehetően ezen az ótörök elnevezésből eredhetett. Nagyjából 1000 körül a kunokat megtámadták a kitajok, így törzseik nyugat felé kezdtek vándorolni. A vándorlás során két másik közép-ázsiai néppel egyesültek és egy erős törzsszövetséget hoztak létre, melynek neve: kipcsak-ujgur-kun törzsszövetség lett. A Kalka menti csata után, 1223 és 1239 közti másfél évtizedben a kunok – a tatárok uralma elől menekülve – tömegesen vonultak nyugatra, és eközben „beleütköztek” a Magyar Királyság keleti határaiba. Ekkor úgy döntöttek felveszik a kapcsolatot a magyarokkal, és békés módon letelepednek határaik mentén, sőt a békés egymás mellett élés érdekében felveszik a kereszténységet, és elismerik a magyar királyok fennhatóságát is. A kun „behódolást” Barsz kun fejedelem kezdeményezte 1227-ben II. Andrásnál (1205-1235) aki a Kárpátok keleti oldalán telepítette le őket . A 30-40 ezres kun lakosság nagy része letelepedtek tehát Magyarország keleti részein, ám eredeti nomadizáló, rabló életmódjukat megtartották, így hamarosan heves összetűzésekre került sor az alföldi magyarok és a vad ázsiai nép között. A magyarság, főként a pesti és budai német-magyar lakosság fellázadt a kunok ellen, és megölte fejedelmét, Kötönyt. Válaszul a kunok felmondták a IV. Bélával kötött alkut, és dél felé megindulva – közben rabolva-fosztogatva a magyar falvakat – kivonultak az országból Bulgária földjére. IV. Béla újra behívta a kunokat, mondván szükség lehet rájuk, ha a tatárok visszatérnek. Fiát Istvánt a magyarországi kun fejedelem Szejhán lányával (Erzsébettel) is összeházasította. V. István és Erzsébet kun hercegnő fia számára nehezen indult az uralkodás.A király nélküli korszak 1277-ben ért véget,A országgyűlés törvényes korúnak nyilvánította az alig 15 éves IV. Lászlót, és kezébe adta az ország kormányzását. IV. László egyéni tragédiájának betetőzése, hogy végül szeretett kunjai kezétől veszett el. 1290. július 10-én Körösszeg váránál kun előkelők – Árbóc, Törtel és Kemence – embereikkel rárontottak a sátrában alvó Lászlóra és megölték. A későbbiekben a kunok már nem játszottak fontos szerepet az ország életében. Letelepedtek, és fokozatosan beolvadtak a magyar lakosságba. A Kárpátokon túl, a Havasalföldön azonban még egy – két évszázadon keresztül megőrizték ősi szokásaikat.
A faragást gondos tervezés előzte meg. Az első rajz után elkészültek a nézet rajzok., melyek a faragáshoz voltak szükségesek. A faragást folyamatosan videó felvételekkel rögzítettem, melyekből napi kivonatok készültek. Ezek megmutatják az alkotó folyamat mozzanatait, a rönk felállításától a bevonat készítéséig. Némelyik filmben tréfaként meg sokszoroztam magamat, van ahol három alakban is végzem a munkát.
A filmek a lenti helyeken érhetők el.